Német vagyok, nem turista

 Még egy hete sem vagyok itt, máris annyi minden történt velem! Eltekintve a véget nem érő takarítástól és kipakolástól (most nagyjából 60%-on állok), ezek leginkább szuper élmények.

Ma például (első vasárnap) Heidelbergbe látogattam. A városba, ahol életem talán legszebb évét tölthettem el, arról nem is beszélve, hogy itt kezdtem annakidején az egyetemet. A régi jóbarátaim közül már csak egyvalaki él itt: Carmen, aki Peruból érkezett velem egyidőben, de örök egyetemistaként Heidelbergben ragadt.

Ma délután tehát meglátogattam Carment, és együtt sétáltunk egyet a Philosophenweg-en, ahonnan álomszép kilátás tárul az óvárosra. Aztán egy libanoni ebéd után (hmmm...) végigjártuk a Neckar partját egy olyan szakaszon, ahol még sosem jártam azelőtt!! Vicces, hogy az ember egy egész évet eltölt egy kisvárosban, és még mindig akadnak felfedezésre váró zugok.

Este Carmen egy kávé és egy süti mellett beszámolt perui útjáról (négy év után először járt újra otthon!), én pedig töviről hegyire elmeséltem neki, hogy kerültem Németországba, hol lakom és mit is csinálok itt. Ráadásul két szuper meglepetéssel is szolgált: az egyik, hogy közös luxemburgi barátunk, Jean-Luc a héten látogat Heidelbergbe, a másik - ami még hihetetlenebb -, hogy Carmen perui barátnője, Denise két hét múlva látogat el hozzánk! Vagyis két hét alatt három régi barátomat is újra láthatom!!! :) Mi kell még a boldogsághoz?

(A Fidesz ma esti elsöprő választási győzelme?) :))

Csatolok még néhány képet a mai napról.

Akinek pedig mindez nem elég, annak itt vannak a 2008-as heidelbergi látogatásom képei: http://heidelberg-2008.zahor.fotoalbum.hu/