Eljött ismét egy péntek, így lassan egyre nagyobb távlatokban tudok az új munkahelyre (vissza)tekinteni. Így két hét elteltével egyértelműen azt mondom: tetszik a hely! A cég (amint azt az elmúlt egy évben is tapasztaltam) nagyon színvonalas, a hangulat és a munkamorál szinte összehasonlíthatatlan a magyarországival.
Ami talán a legalapvetőbb különbség: a németek tisztelik a munkát, de ugyanúgy tisztelik a szabadidőt is. Ez a kettő Magyarországon - azt hiszem - igencsak összemosódik, sőt a tisztelet talán hiányzik is. Hogy ez mit jelent? A munka tekintetében azt, hogy munkaidő alatt eszébe sem jut senkinek privát e-mailezni, iwiwezni (facebook-ozni), magántelefonálni; a szabadidő tekintetében pedig azt, hogy ha a munkaidő lejárt, akkor bizony lejárt. Itt a németeknél ha valakit el kell érni olyankor, amikor szabin vagy betegszabin van, teljesen reménytelen. Talán felvennék a telefont, de senkinek nem jut eszébe olyankor felhívni őket. Ez itt annyira természetes, mint például Magyarországon adót csalni. :)
Persze nem csak ettől jó a hangulat. Reggel, amikor az ember beér (ez a mi osztályunkon 7 és fél 9 között bármikor lehet), mosolyogva köszön mindenki mindenkinek. Egy kis small-talk hihetetlen mértékben feldobja az embert és sokkal vidámabbá teszi a napot. Az emeletünk kávégépe frissen őrli és főzi le a kávét egetrengető 20 centért, így amíg a kávémra várok, vagy éppen az irodám felé tartok, mindig van alkalmam 2-3 emberrel semmitmondó, ugyanakkor jó hangulatú beszélgetésbe elegyedni, amitől aztán máris kellemesen indul a munka.
Természetesen szívesebben dolgozik az ember olyan körülmények között, amikor a munkanap 7 órát jelent, ebédre pedig együtt ki lehet menni a kisváros valamelyik éttermébe vagy büféjébe, és senki nem figyeli, hogy ki mikor mennyit van bent. A chipkártya alapján úgyis összeadódnak az órák, s talán még plusz szabira is futja belőlük.
Az első két hetem amúgy kifejezetten mozgalmasan telt, semmi időm nem maradt unatkozni. Részt vettem vagy 5 különböző betanításon (hol megtervezve, hol spontán), megismertem legalább 15-20 új kollégát, és már fontos feladatokat is megoldottam, ha egy munkatárs éppen túl volt terhelve. Segítettem a pénzügyeseknek egy külföldi áfavisszatérítés ügyében, részt vettem egy ajánlat kidolgozásában, számítottam műszaki paramétereket, voltam kick-off meetingen, és persze ezernyi dolgot tanultam a cég által gyártott rendszerekről.
A vicc az, hogy egyelőre annyit mozgok a különböző osztályok közt, hogy a közvetlen munkatársaimmal még alig volt dolgom. :) Ellenben már kapcsolatba kerültem egy horvát, egy szerb, egy osztrák, egy belga és egy francia kollégával is, nem beszélve természetesen a sok németről, illetve hát... svábról. Merthogy itt az emberek többsége "echte" sváb. Egy szimpla középfokúval senkit nem szabadítanék erre a környékre.. :DDD
A "passen Sie bitte auf" kiejtése például "pászámáluf", a "schnell" szócskát "gsvind"-nek ejtik, az "ó aa gnee" pedig az "unangenehm" német szónak a helyi megfelelője. :))
Ha már a sváboknál tartok... itt 100 km-es körzetben minden falu városnak nevezi magát, és mindegyik neve "-ingen"-re végződik. Eltévedni tehát i(n)gen könnyű: Gemmingen, Güglingen, Eppingen, Illingen, Oberderdingen, Knittlingen, Neulingen, Ispringen, Eberdingen, Lienzingen, Ensingen, Schützingen, Hohenklingen, Unterriexingen, Vaihingen, Eberdingen, Hemmingen, Bissingen, Möglingen, Münchingen, Ditzingen......... és még nem mentem 40 km-nél távolabb.... Őrület! Hogy ők hogy bírják megjegyezni, nem tudom...
