Német vagyok, nem turista

Dia látogatásának másnapján előbb a közeli kisvárosba, a Neckar fölé magasodó Bad Wimpfenbe látogattunk, amely favázas házaival és meredek utcáival egyszerűen elragadó hangulatot áraszt. Miután felkapaszkodtunk a városfalon belülre, máris megmásztuk a város csúnyábbik középkori tornyát. Választásunknak egyszerű oka volt: innen láttuk a szebbik tornyot... :) Sétánkat egy nagyon finom latte macchiatóval és egy-egy szelet tortával zártuk, kint üldögélve az egyik kis utcán, egy egészen kis favázas-házas cukrászda előtt.

Bad Wimpfenből - kisebb kerülővel - útba ejtettük a munkahelyem, illetve a kastélyt, ahol még lakhattam volna... Amikor ugyanis albérlet után néztem márciusban, akkor leltem rá erre a gyöngyszemre: egy vizesárokkal körülvett középkori kastély egyik lakása volt kiadó!!! Havi 100 ajróval többért, mint a jelenlegi, bútorozatlanul, de hát a feeling az megfizethetetlen... :D Sajnos, a link már nem aktuális (gondolom, a lakás elkelt), de ITT egy fotó a kastélyról, illetve ITT egy festmény a 19. sz-ból.

Neuenstadt (itt szoktunk a kollégákkal ebédelni)

Kedvesem és új barátja :)

A dombomat természetesen nem hagyhattuk ki :)

 Bad Wimpfen városfalán

Háztetők

A Neckar kanyarog Bad Wimpfen alatt

Fejet behúzni...

Oszlopkavalkád

Városlakók

Macskakő, favázasok

Ismét

Gurul a kő...

Emberke

Még több kő...

Ablakok

Még több ablak

Neuenstadtot elhagyva

A Kocher folyó túloldaláról visszatekintve (a kastélyom kertjéből)

És a melóhely a kastély kertjéből (jó közel laktam volna...)