Pünkösd hétfőn nagy lépést tettem az integrálódásom útján: új (német!) barátokkal szerveztem közös programot. Ez azért nagy lépés, mert eddig minden hétvégén vagy régi heidelbergi barátokkal, vagy magyarokkal töltöttem az időm.
Most viszont az egyik új kollégámmal és 3 barátjával indultam a Kocher folyó mentén bicajozni, fagyizni és végül jól megérdemelten sörözni. Az elmúlt hetek esőzései után végre ragyogó napsütés várt ránk, és a környéktől már megszokott meseszerű folyóvölgy.
Találkozóhelyünk Forchtenberg városa volt:
Innen indultunk a folyó völgyében Künzelsau felé, mondanom sem kell, kiépített bicikliúton. A németeknél a biciklizés és/vagy erdő mellett grillezés áprilistól októberig gyakrolatilag az egyetlen hétvégi elfoglaltság (ha épp nem autót mosnak vagy füvet nyírnak...) Szép időben (mint ez a mostani is) ameddig a szem ellát, mindenfelé bicikliző, sétáló, kiránduló vagy grillező/piknikező családok és baráti társaságok. Hát igen, tudnak élni! :)
A Kocher völgyében azonban nemcsak a némberek érzik jól magukat, hanem a szőlők is. Utunkat szinte végig szőlőültetvények övezték:
Hihetetlen egyébként, hogy itt Németországban a falvakban és kisvárosokban szinte minden középkori vagy kora-újkori épület megmaradt! Akármerre járok, mindenhol teljesen ép városfalakba, bástyákba, templomokba, kastélyokba és több száz éves favázas házakba botlom... Például útközben, Niedernhall egészen apró falujában is: