Jóanyám látogatásának második napján szintén verőfényes napsütésünk volt, és hatalmas szerencsénkre éppen elkaptuk a Bad Wimpfenből induló egyetlen sétahajót. Fel is ültünk rá iziben, hogy a következő néhány órát a folyó - igencsak nyugodt - hullámain töltsük. Útközben csodás falvakat és városokat, erdőket és szőlődombokat, de elsősorban várakat fotóztam. Íme:

A hajókázást követően sétáltunk egyet Bad Wimpfen városában, amely autóval csupán 10 percre fekszik itthonról, úgyhogy ide még bizonyára többször visszatérek majd.

A város a Neckar fölé emelkedő meredek hegyoldal tetején épült, a lábát szinte belelógathatja a folyóba. Középkori várfal védi, van "blauer" tornya és "roter" tornya (persze mindkettő szürke, mint albán szamár a ködben...), na és - mily meglepő! - tucatnyi meseszép favázas háza. Kanyargó és meredek kis utcáit pedig birtokba vették a lakók: mindenki kipakolja asztalkáját, székeit a bejárat elé, körbeveszi magát virágzó növényekkel, és olyan békében fogyasztja délutáni kávéját az utca közepén, mintha csak a hálószobájában lenne... Természetesen fotó nincs, mert a gépem lemerült a hajóút során. Így el kell higgyétek nekem a fenti mesét. :)

kis cica

nagy cica

vakajtó

tulipán