No, kissé megkésve, de azért itt van néhány kép a hétvégéről, amikor Dia a vulkáni hamu ellenére végre ki tudott jönni látogatóba.
Először bejártuk együtt a városomat, kihasználva a remek utcaszobrok nyújtotta szórakozási lehetőségeket. A nagy bicajon ülős képen tényleg úgy éreztem magam, mint amit az arckifejezésem elárul... :))) de azért remélem, keresztapa még lehetek...