Német vagyok, nem turista

Eljött ismét egy péntek, így lassan egyre nagyobb távlatokban tudok az új munkahelyre (vissza)tekinteni. Így két hét elteltével egyértelműen azt mondom: tetszik a hely! A cég (amint azt az elmúlt egy évben is tapasztaltam) nagyon színvonalas, a hangulat és a munkamorál szinte összehasonlíthatatlan a magyarországival.

Ami talán a legalapvetőbb különbség: a németek tisztelik a munkát, de ugyanúgy tisztelik a szabadidőt is. Ez a kettő Magyarországon - azt hiszem - igencsak összemosódik, sőt a tisztelet talán hiányzik is. Hogy ez mit jelent? A munka tekintetében azt, hogy munkaidő alatt eszébe sem jut senkinek privát e-mailezni, iwiwezni (facebook-ozni), magántelefonálni; a szabadidő tekintetében pedig azt, hogy ha a munkaidő lejárt, akkor bizony lejárt. Itt a németeknél ha valakit el kell érni olyankor, amikor szabin vagy betegszabin van, teljesen reménytelen. Talán felvennék a telefont, de senkinek nem jut eszébe olyankor felhívni őket. Ez itt annyira természetes, mint például Magyarországon adót csalni. :)

Persze nem csak ettől jó a hangulat. Reggel, amikor az ember beér (ez a mi osztályunkon 7 és fél 9 között bármikor lehet), mosolyogva köszön mindenki mindenkinek. Egy kis small-talk hihetetlen mértékben feldobja az embert és sokkal vidámabbá teszi a napot. Az emeletünk kávégépe frissen őrli és főzi le a kávét egetrengető 20 centért, így amíg a kávémra várok, vagy éppen az irodám felé tartok, mindig van alkalmam 2-3 emberrel semmitmondó, ugyanakkor jó hangulatú beszélgetésbe elegyedni, amitől aztán máris kellemesen indul a munka.

Természetesen szívesebben dolgozik az ember olyan körülmények között, amikor a munkanap 7 órát jelent, ebédre pedig együtt ki lehet menni a kisváros valamelyik éttermébe vagy büféjébe, és senki nem figyeli, hogy ki mikor mennyit van bent. A chipkártya alapján úgyis összeadódnak az órák, s talán még plusz szabira is futja belőlük.

Az első két hetem amúgy kifejezetten mozgalmasan telt, semmi időm nem maradt unatkozni. Részt vettem vagy 5 különböző betanításon (hol megtervezve, hol spontán), megismertem legalább 15-20 új kollégát, és már fontos feladatokat is megoldottam, ha egy munkatárs éppen túl volt terhelve. Segítettem a pénzügyeseknek egy külföldi áfavisszatérítés ügyében, részt vettem egy ajánlat kidolgozásában, számítottam műszaki paramétereket, voltam kick-off meetingen, és persze ezernyi dolgot tanultam a cég által gyártott rendszerekről.

A vicc az, hogy egyelőre annyit mozgok a különböző osztályok közt, hogy a közvetlen munkatársaimmal még alig volt dolgom. :) Ellenben már kapcsolatba kerültem egy horvát, egy szerb, egy osztrák, egy belga és egy francia kollégával is, nem beszélve természetesen a sok németről, illetve hát... svábról. Merthogy itt az emberek többsége "echte" sváb. Egy szimpla középfokúval senkit nem szabadítanék erre a környékre.. :DDD

A "passen Sie bitte auf" kiejtése például "pászámáluf", a "schnell" szócskát "gsvind"-nek ejtik, az "ó aa gnee" pedig az "unangenehm" német szónak a helyi megfelelője. :))

Ha már a sváboknál tartok... itt 100 km-es körzetben minden falu városnak nevezi magát, és mindegyik neve "-ingen"-re végződik. Eltévedni tehát i(n)gen könnyű: Gemmingen, Güglingen, Eppingen, Illingen, Oberderdingen, Knittlingen, Neulingen, Ispringen, Eberdingen, Lienzingen, Ensingen, Schützingen, Hohenklingen, Unterriexingen, Vaihingen, Eberdingen, Hemmingen, Bissingen, Möglingen, Münchingen, Ditzingen......... és még nem mentem 40 km-nél távolabb.... Őrület! Hogy ők hogy bírják megjegyezni, nem tudom...

Ma reggel, amikor kinéztem a hálóm ablakán és megláttam a felkelő nap hajnali párán átszűrődő sugarait, csak úgy ámultam. Természetesen a fotók semmit sem adnak vissza az igazi látványból, de egy kis fantáziával bizonyára jobban elképzelhető. :)

A város, ahol lakom: Budakeszi testvérvárosa, Neckarsulm. Leginkább az AUDI központi üzeméről híres, hiszen a 15.000-es gyár önmagában majdnem akkora, mint a 26.000-es kisváros. :) Ez egyébként a légifotón is jól látható:

 Neckarsulmot a Neckar és a Sulm folyók összefolyásánál építették, amit az átlag német nem találna ki a névből, merthogy mindenki azt hiszi, ez a Neckar menti Ulm... :D A belvárosa kicsi, de hangulatos. Tele van szuper utcaszobrokkal, van egy-két favázas ház, meg itt a német bicikli- és motormúzeum.

Nem is beszélve a legmodernebb épületekről, mint pl. az Audi Forum, vagyis az Audi hatalmas látogatóközpontja.

 Neckarsulmban nem is annyira a város a domináns, hanem inkább a vidék, ahol fekszik. Csupa-csupa szőlődomb és kis folyóvölgy tagolja a tájat, amelyben mindenfelé apró falvak és kisvárosok bukkannak elő. A házam melletti dombról (Scheuerberg) is pompás a naplemente látványa, ahogy azt az első itt töltött délután meg is csodálhattam.

A lakás, amit bérlek, Neckarsulm belvárosához igen közel, mégis csendes helyen fekszik, egy szőlődomb szomszédságában. A ház három szintes, három albérlővel. Enyém a tetőtér. :) Reggel a hálószobámban kel a nap, délben a konyhában és a fürdőben delel, este pedig a nappaliban nyugszik...

A környékbeli madarak énekét csak a gyerekzsivaj zavarja meg, mivel ez egy tipikusan fiatal családok által kedvelt városrész. Szombaton és vasárnap a gyerekek egész nap a házzal szemközti járdán ültek, ha épp nem egymást ölték. :)

Amúgy itt a kilátás az utca vége felé. Háttérben a szőlődomb (308m):

 Még egy hete sem vagyok itt, máris annyi minden történt velem! Eltekintve a véget nem érő takarítástól és kipakolástól (most nagyjából 60%-on állok), ezek leginkább szuper élmények.

Ma például (első vasárnap) Heidelbergbe látogattam. A városba, ahol életem talán legszebb évét tölthettem el, arról nem is beszélve, hogy itt kezdtem annakidején az egyetemet. A régi jóbarátaim közül már csak egyvalaki él itt: Carmen, aki Peruból érkezett velem egyidőben, de örök egyetemistaként Heidelbergben ragadt.

Ma délután tehát meglátogattam Carment, és együtt sétáltunk egyet a Philosophenweg-en, ahonnan álomszép kilátás tárul az óvárosra. Aztán egy libanoni ebéd után (hmmm...) végigjártuk a Neckar partját egy olyan szakaszon, ahol még sosem jártam azelőtt!! Vicces, hogy az ember egy egész évet eltölt egy kisvárosban, és még mindig akadnak felfedezésre váró zugok.

Este Carmen egy kávé és egy süti mellett beszámolt perui útjáról (négy év után először járt újra otthon!), én pedig töviről hegyire elmeséltem neki, hogy kerültem Németországba, hol lakom és mit is csinálok itt. Ráadásul két szuper meglepetéssel is szolgált: az egyik, hogy közös luxemburgi barátunk, Jean-Luc a héten látogat Heidelbergbe, a másik - ami még hihetetlenebb -, hogy Carmen perui barátnője, Denise két hét múlva látogat el hozzánk! Vagyis két hét alatt három régi barátomat is újra láthatom!!! :) Mi kell még a boldogsághoz?

(A Fidesz ma esti elsöprő választási győzelme?) :))

Csatolok még néhány képet a mai napról.

Akinek pedig mindez nem elég, annak itt vannak a 2008-as heidelbergi látogatásom képei: http://heidelberg-2008.zahor.fotoalbum.hu/

Szombaton - az első hétvégémen - nyeregbe pattantam, és kipróbáltam, mennyire is lakom a munkahelytől... biciklivel.

Hatalmas élmény volt! Az út csodálatos helyeken vezetett: erdőkön, mezőkön és virágzó réteken át, szőlődombok mellett, egy kis falun keresztül, mígnem úgy 40 perc után elértem az irodát. Eredmény: ha szép az idő, szinte mindig bringával fogok munkába járni. Megadja a kezdőlökést egy szuper naphoz! :)

Szombat lévén, nem kellett hazasietnem, így egy hosszabb utat választottam: végig a Kocher folyó mentén. A bicikliút jórészt a pár éve felszámolt vasút mentén haladt. A biciklis infrastruktúráról csak annyit: ezek a némberek fényévekkel előrébb tartanak. Mindenhol használható burkolat, padok, táblák, pihenőhelyek. Vagyis minden feltétel megvan egy egész-napos aktív pihenéshez. Nem véletlen, hogy az egyik első beruházásom a környék biciklis térképe volt. :))

Hogy mi tetszik már első ránézésre a környékben? A szőlődombok, a friss erdők, a rend és a tisztaság, na és természetesen a favázas házak!!! Imádom őket. És az itteni falvak és városok annak ellenére telis tele vannak velük, hogy a világháború végén itt szinte mindent lebombáztak, Stuttgart és Heilbronn közelsége miatt. :S

Egy szó, mint száz: élveztem ezt a napot, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan a Neuenstadtba vezető 13 km-es út minden kövét és minden virágát ismerni fogom. :)

Húsvét hétfő...

...az utazás "remek" volt, kb. 4 óra alatt pakoltam be mindent a kocsiba, szakadó esőben... úgyhogy a locsolást idén kihagytam... :S Az út kb. 80%-án hatalmas szembeszél és zuhogó eső.. ja és ex-jugoszláv vendégmunkások tömkelege...
de kiértem :)))

a lakás szuper... nagyon tetszik.
persze már második napja takarítok, mert a felújítás miatt minden tiszta por...
amit a fickó megígért, be is rendezte. a konyha egész kicsi, de nagyon szuper lett. és volt benne egy-két meglepi ajándék: késkészlet tartóval, mikró, WOK készlet...

a nappali üres, azt én rendezem majd be. Illetve van benn egy asztal két székkel. majd nézek valami kihúzhatós kanapét meg talán valami kisebb polcot meg asztalt. ja és szőnyeget, mert minden csempézve van...

a meló is jól indult. nem hajtottam magam halálra, és egész nap tök szép idő volt. a kollégák fiatalok és jófejek. van egy félig pakisztáni, egy félig orosz meg egy német. persze mindhárman "echte németek". :))

meló után összeraktam a bicajt és körbebicóztam a környéken. élelmiszerboltot nem találtam sajna a közelben (ez egy ilyen Rózsadomb-szerű környék, tele családi és ikerházakkal, kiskertekkel, csendes utcákkal). Viszont van lábápoló-bolt és temetkezési vállalkozó... hülyék ezek a germánok. :))

aztán felbicajoztam a környék legmagasabb szőlődombjára, aminek amúgy a tövében lakom. félelmetes volt a kilátás!! nagyon szép a naplemente odaföntről és belátni a vidéket úgy 20-30km távolságig. És persze a mindenhonnét látható neckarsulmi hőerőművet. Romantikus. :)

Hát ez most egy ilyen rövid és igénytelen blog-indító lett, de majd ha több időm lesz, összébb szedem magam. ;)

kipakolás előtt...

 ...és után 

Hihetetlen, mennyi minden befér egy autóba! (a kerék azt hivatott szimbolizálni, hogy a cuccokon kívül még egy 28-as kerekű trekking bicajt is begyömöszöltem...)